Koós János ezt tervezte Bajor Imrével, de a halál közbeszólt

Az önfeledt nevetés mindig főszereplő volt Koós János és Bajor Imre barátságában, egészen a népszerű színész három és fél évvel ezelőtti haláláig.

Mindent humorral ütöttek el, de ez a kapcssolat a sok viccelődés ellenére sosem volt felszínes, hiszen az énekes és Bajor úgy értették egymást, mint senki más. Ez már a kezdetektől így volt – árulta el Koós János az Erdős Lászlóval közösen írt Koós kapitány képtelen képes könyve című, most megjelent önéletrajzi könyvében. E heti sorozatunk a 80 éves Koós életének történeteiről szól.
 

– A 90-es évek elején kisebb társaság jött össze Zamárdiban Verebes Istvánnal. Ott ismerkedtem meg Bajor Imrével. Az első pillanattól valami egészen különös, cinkos kapcsolat alakult ki közöttünk. Mindig úgy alakult, hogy egymás közelében voltunk, és állandóan röhögtünk. Nem nevettünk, nem kacagtunk, nem derültünk, nem mosolyogtunk, hanem hangosan, teli pofával, vinnyogva, szűkölve, visítva röhögtünk. Mindenen – mesélte emlékeit Bajorról Koós János, aki rendszeresen együtt nyaralt a színésszel.
 

– Telente, amikor nálunk tombolt a hideg, kerestünk valami egzotikus országot, és két hetet ott töltöttünk. Én Sacival, ő is a párjával. Olykor együtt császkáltunk, olykor ki-ki élte a maga életét – írta az énekes.
 

A kedves barát már nem él, de a képe a mai napig dísziti Koósék nappaliját. Az énekes a múlt heti születésnapi koncertjén – amelyet éppen Bajor születésnapján rendezett – is sztorizott a jó barátról, akivel egyetlen egy igazi vágyuk volt. Olyan, amelyet már nem válthatnak valóra, mert a sors kegyetlenül keresztülhúzta a számításaikat. Szerettek volna közösen megöregedni, sokat viccelődtek azzal, hogyan néznek majd ki vénemberként.
 

– Mindig arról beszéltünk, vajon hogyan nézünk majd ki 90 éves korunkban. (...) Sajnos, már nem együtt – írta Koós.
 

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.